Arisztotelész azt mondta, az éter a kvintesszencia. Az őseink hiedelme szerint az éter, a föld és az ég közötti tér szimbóluma. A görögök úgy gondoltok, hogy az éter Isten lehelete, avagy az élet forrása. Mózes első könyvében utal e térre, miszerint “a föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység arcán” Az elménk, sokszor izgága, mint egy centrifuga. A jóga célja leigázni az örvénylő gondolatokat, s a csendes állapothoz visszatérni, mely olyan alaktalan, mint az éter maga.
A gyakorlás dominánsan éteri szövete, a tudatosság és éberség fejlesztését szorgalmazza. Az éter elem határtalan és végtelen, így betölti az egész teret. Szó szerint: a légzések közötti mikroszópikus szünet, illetve a test körüli tér észrevétele, segíthet a gyakorlóknak az éterrel való összekapcsolódásban. Ennek kompenzálása gyanánt földelő ászanákkal “rezgés csillapítunk”, szívóssá földeljük magunkat. Joggal merül fel a kérdés, hol húzódik a zene és a meditáció konszenzus határa? Képlékeny terep, ezzel az éteri gyakorlásunkkal hömpölygünk majd e homályos felvetés repedései körül.