Az emlékezet nem archívum. Nem tárolja hűen, amit átéltünk – inkább újraírja, átszínezi, néha el is veszíti. Mégis az emlékezet az, ami folytonossá tesz minket: ami összeköti azt, akik voltunk, azzal, akik vagyunk.

A művészet talán az egyetlen hely, ahol az idő nem egyirányú. Egy festmény évszázadokkal ezelőtti pillanatot őriz meg – mégis minden egyes nézőben más emlékeket ébreszt. Egy film képes újra rendezni a múltat, felszínre hozni, amit elfeledettnek hittünk. És a festészet ecsetvonásaiban ott lehet egy egész élet nyoma – vagy épp a hiánya.
De vajon mit őriz meg a műalkotás, és mit hagy el? Ki emlékezik: a néző, az alkotó, vagy maga a mű? És hogyan formálja az emlékezet azt, amit ma szépnek, igaznak, fontosnak látunk?

Három alkotó, három különböző művészeti terület perspektívájából járjuk körbe az idő és emlékezet természetét – a film, a festészet és az esztétika világán keresztül.

Második alkalmunk meghívott vendégei: Rényi András, Szimler Bálint és Metzing Eszter, a beszélgetés moderátora Lefor Petra.