Ez a nő, akit játszol, pont olyan tehetetlen, mint te. És pont olyan tehetetlen, mint én. Nincs fegyvere. Szerelmes akar lenni, de elmúlt az idő. Ez ennyire egyszerű. Most látjuk a férjével és látjuk, hogy nem működik, mert a nő nem működteti, mert nem tudja működtetni. Mert mindig olyat keres, ami nincs. Pont, mint te. Ezt a részét csak megérted, nem? Annyira kétségbe van esve, hogy még a férjébe is képes lenne újra beleszeretni. Ezért provokálja, a férfi pedig ettől menekül. Vagy valami ilyesmi. Nem tudom én se. De az biztos, hogy van egy gyereke és ettől azt érzi, hogy vége, már nem csak önmagáért van. Érted?”

Ez egy színházi előadás. Nem ismer tabukat, éppen ezért nem is akarja ledönteni azokat. A színészek klasszikus módon játszanak. Nagyon jól kell dolgozniuk. A történetet négy szereplő alakítja, de nem biztos, hogy úgy, ahogy nekik tetszik. Vagy nem is szereplők, hanem csak emberek, akiket figyelhetünk? De akkor mi ez és kik ők? Egy színházi előadás. Színház a színházban?

„A Dollár Papa Gyermekei formáció mesteri hipervalóságot teremt Láng Annamária, Rába Roland, Urbanovits Krisztina és Ördög Tamás segítségével. Ez az a közeg, amelyben nincsenek tabuk, és szinte sosem lehetünk biztosak benne, mi képezi a történet lényegét, mi improvizáció és mi nem, valamint hogy mikor elevenedik meg a valóság, mi játék és mi „igazi”. Ördög Tamás eddigi legkomplexebb rendezése egyszerű dolgokról, múló érzésekről, boldogságkeresésről beszél, de emellett már sokadszorra mutatja meg a színjátszás egy olyan újnak mondható, rendkívül izgalmas módját, amikor vannak is karakterek meg nem is, van is drámai alapmű meg nincs is…”