A Barabás Lőrinc a 2013-as Sastra című albumával indult el a szólózenélés felé, majd ezt követte a 2015-ös Elevator Dance Music és a 2019-es Algorhythms című lemeze, mely a korhangulatnak megfelelően CD-tokba applikált pendrive-ként jelent meg. Részben improvizatív, kortárs szerzeményeinek megszólaltatásához trombitáján kívül billentyűs hangszereket, loopert és egyéb hangmodulátorokat használ. Olykor meditatív hangulatot teremt, máskor ritmikusabb szövetet sző, a dance vagy az electronika irányába mozdul el, de a jazz-es vagy a klasszikusabb játékmódnak sem fordít hátat. Multiinstrumentális előadását nem csak hallgatni, de nézni is érdemes, hiszen látványos és egyedi performanszról van szó. Határozott karakterű darabjai szinte filmzeneszerűek, zenéjében pedig egyre nagyobb szerepet kap a zongora.