Nem lehet mindig gyűlölködni. Néha ölelni is kell.

November 13. a Kedvesség Világnapja, amihez természetesen semmi közünk, de ha már így alakult, legalább megpróbáljuk elviselni egymást.

Mert mi is a kedvesség és ölelés, ha nem két lélek és test kétségbeesett kísérlete arra, hogy elfeledje: mindenki egyedül fagy meg a végén.

Próbálkozunk félmeztelen mellkassal, kifacsart, és egy enyhén izzadt, de őszinte zenei öleléssel, amit a közönség soha nem kért, de mégis mindig megkap.

Ha tehát ölelésre vágysz, gyere.
Ha nem, gyere akkor is.

Már megszoktuk a személyes tered hiányát.

A koncert során a trió szorosan magához öleli a garázspunkot, a limonádépopot, a posztmetált, a dadaizmust, és minden egyéb műfajt, amitől a zenetudósok álmatlanul forgolódnak.

Felcsendülnek a régi és új számok, amik között néha különbség sincs, mert a Dope Calypso-univerzumban az idő fogalma legfeljebb ajánlás jellegű.

A testkontaktus nem kötelező, de erősen ajánlott.

Lesz közös légzés, kedvesség, meditáció, plüss állat szépség verseny és simogatás.

Az este végére mindenki legalább egy fokkal jobban fogja szeretni magát, vagy legalább elhiszi, hogy ez lehetséges.
💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫 💫